Megőrzés: felégeti-e az iparág a saját örökségét?
A videojáték-ipar több mint 60 éves történelemre tekint vissza. Ennek ellenére az örökség megőrzésére irányuló erőfeszítések drámaian elégtelenek maradnak, olyannyira, hogy joggal merül fel a kérdés: nem égeti-e szó szerint az iparág a saját emlékezetét?
Riasztó számok
A Video Game History Foundation (VGHF) a Software Preservation Networkkel közösen végzett tanulmánya megállapította, hogy a 2010 előtt megjelent játékok 87%-a már nem kapható kereskedelmi forgalomban, mindössze 13%-uk érhető még el. Néhány támpont:
- A Commodore 64 (1982), amely mintegy 10 000 címet felvonultató jelentős platform volt, katalógusának ma már csak körülbelül 4,5%-a van kereskedelmi forgalomban.
- Az 1985 előtt megjelent játékoknak kevesebb mint 3%-a érhető még el.
A legtöbb klasszikus játékkal ma már csak három módon lehet játszani: saját gyűjteménnyel rendelkezve, emulációhoz folyamodva (ami gyakran jogi szürkezónában mozog), vagy egy ritka, erre szakosodott könyvtárat felkeresve.
A digitális forgalmazás sem javított a helyzeten
Azt gondolhatnánk, hogy a 2010 utáni digitális forgalmazás megkönnyíti a megőrzést. Éppen az ellenkezője igaz: a címek folyamatos ütemben tűnnek el az áruházakból, fizikai nyom nélkül. Az olyan közösségi kezdeményezések, mint a Delisted Games vagy az Old Games Download, megpróbálják dokumentálni ezeket az eltűnéseket, de ezzel csupán egy olyan mulasztást pótolnak, amelynek kezelése az iparágra és a hatóságokra hárulna.
Intézményi tagadás
Ezzel a helyzettel szemben az amerikai kiadókat képviselő Entertainment Software Association (ESA) azt állítja, hogy az iparág eleget tesz, miközben rendszeresen ellenzi azokat a kivételeket, amelyek lehetővé tennék a könyvtárak számára, hogy távoli hozzáférést biztosítsanak a régi játékokhoz. Az ESA eseti adományokra hivatkozik (több mint 2500 játékot adtak át a Library of Congressnek), de ez korántsem elegendő: a megőrzés nem alapulhat kizárólag azok jóindulatán, akiknek érdeke, hogy új termékeket adjanak el.
A megőrzés nem csupán a bestsellerek megmentését jelenti. Egy kultúra sokszínűségének megmentését jelenti, beleértve a kisebb jelentőségű, kísérleti, elfeledett alkotásokat is, amelyek egy művészeti ág gazdagságát adják.
Forrás: GamesIndustry.biz, « Video game preservation: is the industry torching its own legacy? »
Hivatalos hivatkozások
Értékeld ezt a cikket
4.5/5 · 4 szavazat
Hozzászólások (0)
Legyél te az első, aki hozzászól ehhez a cikkhez.